superwoman

huszonkettő:huszonkettő van. Itt ülök egy forró gyümölcsös teát iszogatva a gép előtt és nézegetem a londoni képeket, magamelé képzelve a jövőmet. Azt, aminek minden egyese pontja el van tervezve, bár nem lehet tudni sose, hogy az élet merre kavar. Remélem, legalább ez az egy megmarad. Anglia. Ő a mindenem, ha nem tudnám ,hogy lesz lehetőségem ott élni szerintem teljesen elvesznék. Imádom azt az országot, a nyelvet, mindent. Csak sajnos a tervezgetéssel nem lehet élni. De én megpróbálok

A témától eltérve, imádom a gyümölcsös teát, főleg ahogy anya csinálja. olyan különleges, olyan fincsa.pont mint Én :D nem tudom miért és hogyan, de valahogy elkezdtem szeretni önmagam. Rájöttem, hogy milyen jófej vagyok, kedves de mégis beszólogatós, szexi de nem ribancos, Britney és nem Nicole Richie és én így szeretem magamat. Hálát adok az égnek, hogy nem születtem rendellenességgel, csak az agyamban volt eddig, mégpedig az, hogy nem vettem észre mennyire egy oltárian jó személyiség vagyok, és ráadásul nem is vagyok ronda. Egyáltalán nem értem ,hogy eddig miért nem vettem észre. Talán azért, mert most kezdek kijönni a kamaszkorból. Immár negyedik éve tombol bennem ez a nemnormális éppen ideje lenne házszámot cserélni. A pattik, meg is a zsíroshaj&bőr is kezd elmenekülni hálaajóégnek. Eggyel viszont még mindig akad problémám. A kedélyváltozások. komolyan mondom mint egy terhes nőnek. hol iszonyat boldog vagyok-semmire fel- olykor meg egésznap csak aludnék, annyira kivagyok. Dehát kiért minket, tiniket? mert szerintem még magunk se.