őszíntén

ezen a héten, szerdán előjött újra az az énem amit sosem akartam, hogy visszajöjjön. de visszajött. sajnos. utálok ribanc lenni, de néha csak úgy kicsúszik belőlem. lehet, hogy feszültségoldás,lehet, hogy kapcsolat-hiány miatt történtek meg a dolgok. de megbántam. annyira mint még senki más. elcsesztem az egészet, nem így képzeltem el magamban ezt a dolgot és ez idegesít. ennyire nyíltan még nem beszéltem, a magánéletemről és akik ismernek azok tudják, hogy nem ilyen vagyok, mint amit most le fogok írni, hiszen "szeretnek". szóval ha emiatt mostantól nem állnak szóba velem a barátaim akkor legalább megtudom, hogy ki az akihez fordulhatok komolyabb dolgokkor is, hogy ki az aki igazbarát. ez a mondat nekik szólt. na akkor jöjjön a dolog mélye. (álneveket használok.) hétfőtől péntekig balcsinál voltam, táborban. szinte az összes haverom ott volt. ebbe ugyebár réka is beletartozik aki egy vérbeli kurva, egy igazi gátlástalan baromi jófej nőszemély. szóval imádom. ott volt a legjobb fiúbarátom is, dani aki rékával kavart még anno 2008 végefelé de márciusban vége lett a dolognak. kedden este beszélgettem vele, nagyon nyomult és valamit én is elkezdtem érezni. bementünk a szobájába gitározott, bókolgatott meg ilyenek. de semmi komoly nem történt. másnap egész délelőtt rékával baszta a rezet még finger partyzott is (magyarul megujjazta)... délután, én mit sem sejtve meg réka átmentünk a szobájába, és iszonyatosan beindulntunk mindhárman. félmeztelenül szórakáztunk így hármasban. bolero porral beszórtam dani felsőtestét aztán lenyaltamm róla. majd táncoltunk a kurvák és rendőrökre, iszonnyatosan állt neki. ott tapizott minket meg minden de inkább felém mutatott nagyobb érdeklődést.aztán réka lesmárolta. majd énis. de kurvára nem élvezte a csókot egyikünk se. kimentem és teljesen kész voltam lelkileg. aztán réka visszahívott és lesmárolt. én meg visszasmároltam. nem volt valami kurvaszar érzés, mert akkorra már be voltam indulva de nagyon. aztán bejött dani is és vele is csináltam. de akkorra már sokkal jobb volt, mint először. vagy háromszor csókoloztam vele aznap. jóvolt nem tagadom. de viszont este beszélgettünk és mondta, hogy neki ez nagyon fura volt, és valahogy a barátság mellett kötöttünk ki. de én többet akartam, csak réka miatt nem mondtam el neki. mert réka viszont újra szerelmes lett daniba és nem akartam összetörni a szívét nekem az ő barátsága többet ér egy fiúnál.a csütörtöki nap úgy telt a dani és a réka részéről mintha nem történt volna semmi sem, én meg mint egy élőhalott úgy mászkáltam a csoportal le a balcsira majd föl a balcsiról. dani naggyon barátian viselkedett, nem bámulta sem a mellemet sem a seggemet mégcsak besem próbálkozott mint eddig. réka meg mindenhova követte őt mint a kiskutya. nagyon bosszantó volt. utolsó napon, a buszon pedig egész végig bámult, majd amikor megálltunk egy benzinkútnál egy pisire a buszon torlódott a sor és ő került mögém. ugyebár sokan voltunk és szorosan kellett állnunk. daninak basszus kőkeményen állt meg közbe ott magyarázott nekem mindenféle szart. aztán amikor hazaérkeztünk gyorsan elviharzott de én még utánna kiabáltam. visszakiabált és ott néztük egymást vagy fél percig. és ezt reálisan mondom.aztán elment. és én is. nemhinném, hogy még fogunk találkozni, de megvan neki a számom nekem is az övé bármi lehetséges. ami jön az jön. lehet, hogy nem lesz semmi, de az viszont iszonyatosan fog fájni már most nagyon rossz érzés. az is lehet, hogy felhív és randit kér, de azzal meg az a baj, hogy el kell, hogy utasítsam a ráka barátsága miatt. nem gondoltam volna hogy velem ilyen előfordulhat majd, de most itt van.nekem ez most nagyon nehéz, mert érzek valamit, valami erőset, de csírájában el kell folytanom réka miatt. tudjátok, hogy mennyire rossz érzés ez? hogy mennyire fáj? belefogok őrülni. már most érzem.

superwoman

huszonkettő:huszonkettő van. Itt ülök egy forró gyümölcsös teát iszogatva a gép előtt és nézegetem a londoni képeket, magamelé képzelve a jövőmet. Azt, aminek minden egyese pontja el van tervezve, bár nem lehet tudni sose, hogy az élet merre kavar. Remélem, legalább ez az egy megmarad. Anglia. Ő a mindenem, ha nem tudnám ,hogy lesz lehetőségem ott élni szerintem teljesen elvesznék. Imádom azt az országot, a nyelvet, mindent. Csak sajnos a tervezgetéssel nem lehet élni. De én megpróbálok

A témától eltérve, imádom a gyümölcsös teát, főleg ahogy anya csinálja. olyan különleges, olyan fincsa.pont mint Én :D nem tudom miért és hogyan, de valahogy elkezdtem szeretni önmagam. Rájöttem, hogy milyen jófej vagyok, kedves de mégis beszólogatós, szexi de nem ribancos, Britney és nem Nicole Richie és én így szeretem magamat. Hálát adok az égnek, hogy nem születtem rendellenességgel, csak az agyamban volt eddig, mégpedig az, hogy nem vettem észre mennyire egy oltárian jó személyiség vagyok, és ráadásul nem is vagyok ronda. Egyáltalán nem értem ,hogy eddig miért nem vettem észre. Talán azért, mert most kezdek kijönni a kamaszkorból. Immár negyedik éve tombol bennem ez a nemnormális éppen ideje lenne házszámot cserélni. A pattik, meg is a zsíroshaj&bőr is kezd elmenekülni hálaajóégnek. Eggyel viszont még mindig akad problémám. A kedélyváltozások. komolyan mondom mint egy terhes nőnek. hol iszonyat boldog vagyok-semmire fel- olykor meg egésznap csak aludnék, annyira kivagyok. Dehát kiért minket, tiniket? mert szerintem még magunk se.

álmok

Tudjátok, min gondolkozom már lassan egy hónapja? az álmokon. mindkétfajtán. a vágyasálmokról, és a sima álmokról.de leginkább az előbbiről. olyan sok munkát öltem bele, hogy valóra váljanak, annyi szabadidőt, olyan sok lemondást. elvétettem azt a hibát is, hogy lemondtam egy barátról. Egy barátról, aki számomra igazán fontos volt. és most ezen örlődöm. próbálom visszaszerezni Őt, a bizalmát, hogy újra jóban legyünk. Bár mostmár úgy gondolom, hogy hiába vetettem véget a barátságunknak (persze nem önszántamból...) mert az álmom kezd szétfoszlani. darabjára hullani én meg próbálom összeszedni, de az akarat erőm már nem a régi. Már nem tudok több áldozatot hozni, ez is sok volt. Eddig azt hittem, hogy közel vagyok a vágyamhoz, de most meghátráltam. Megláttam azt a hosszú utat, ami még hátra van és teljesen kikészültem. Már nem olyan nagy erőbedobással kűzdök, de azért még harcolok. Pontosan ettől féltem. Ettől, hogy nekem, a kis csitrinek ez sem fog sikerülni. Úgy mint az összes többi célom. Pedig már én naiv azthittem, hogy menni fog, hogy megtudom csinálni. Példának hoztam a tanáraimat, akiknek sikerült, azokat az ismerősöket, akiknek van annyi erejük, hogy megcsinálták. Tudom, hogy még van időm rá, de valahogy, valamiért azt érzem, hogy már nincs sok, hogy még most kell valamit leraknom az asztalra, hogy MOST kell cselekednem. Belevetettem magamat nagyon sok dologba, a gitártanulásba, a zongoratanulásba, az éneklésbe, az írásba, a versírásba, a tanulásba, a sportba. Ebből szinte semmit sem sikerült elérnem. Kivéve az éneklést. Tanulni sem tudok rendesen, nem értem miért vettek fel az egyik legerősebb gimnáziumba. Talán azért mert kinyaliztam az ötös magatartást? Nem tudom. Semmit sem tudok... És ez iszonyatosan zavar. Majd írok, ha végre sikerül megtalálnom magamat a sok rossz dolog után ami velem történt, ha sikerül itt hagynom ebben a kisvárosban a barátokat, az elmúlt nyolc évet, a régi énemet, és ha elfogadtam azt, hogy már nem tartozok ide többé, mert vár a nagybetűs Élet